Szerző: nyesteb | 2012. aug. 5.
Eurotrial 2012 Svájc – a magyarok bajnoksága
Augusztus első hétvégéjén, a svájci Auenstenben rendezték meg a 2012-es Eurotrial bajnokságot. A magyar csapat hét nevezővel vágott neki a bajnoki címek begyűjtésének, ami bár kevesebb, mint tavaly, mégis két új Európa bajnok-párost ünnepelhettünk vasárnap este.
A VERSENYZŐK
Kezdjük a beszámolót az esemény főszereplőivel, a versenyzőkkel! A modified kategóriát kivéve mindegyik kategóriában képviselték hazánkat.
Originalban az Eigner Mihály – Grünwald Pál versenyzőpáros hozta a legjobb eredményt, magabiztosan versenyeztek az egész hétvége alatt, ennek meg is lett a gyümölcse.
Kónya János szintén remekül vette az akadályokat – Oross Tamás volt a segítségével -, az ő versenyzésüknek azonban sajnálatos módon egy műszaki probléma vetett véget vasárnap. Az érdekesség náluk is megjelent, ugyanis megpróbálták kióvni az autót, de semmi rendelleneset nem találtak rajta.
Sollich György és navigátora, Kéri Tamás szintén jó eredményt érhetett volna el, ha a sofőr és az autó is épségben célbaér, de sajnos mindketten javításra szorultak, így nem tudták befejezni a versenyzést.
Standardben Molnár Zoltán és navigátora, Gulyás Gábor képviselte a magyarokat. Az első napon még magabiztosan tartották az első helyet, ám a második napot már nem tudták elkezdeni, ugyanis szombaton kióvták a versenyautót. Ez a hétvége folyamán akkorra már másodszor történt meg, de elsőre még vaklárma volt.
ProModiban a Magyar Szilárd – Kovács Krisztián páros küzdött a bajnoki címért. A navigátor által épített autó a magyarországi bajnokság 1. fordulóján kezdte pályafutását, ez alatt az idő alatt pedig tökéletesen összeszokott a sofőrrel, aki viszont már jó pár éve gyűri a triálpályákat. Szisziék az első nap végén 2. helyen álltak, de vasárnapra sikerült javítaniuk rajta.
Protoban Boros Csaba navigátor nélkül rótta a pályákat ”régi-új” szkarabeuszával, de sajnos ő sem tudta befejezni a versenyzést. Az újonnan elkészült autóval ugyanis még nem teljesen ismerik egymást, ezért a kisebb ”betegségek” után Csabi úgy döntött, nem küldi rögtön az intenzívre autóját, így a második napon abbahagyta a versenyzést.
Hajdu Róbert is hasonló helyzetben volt, bár neki ott volt Fábián Renáta, aki segített a szekciókban való közlekedést. Mivel az ő autójuk is a verseny előtt nem sokkal készült el, még össze kell szokniuk – bár a megszokott borulásokat már így is láthatta a nagyérdemű – ennek ellenére az erős középmezőnyben zárták a hétvégét.
ÍGY TÖRTÉNT…
A versenyzők után következzen egy kis beszámoló a hétvégéről!
A magyar delegáció már a hét elején megérkezett a helyszínre. A versenyzők pár nappal később, míg a szurkolótábor utolsó tagjai szombat hajnalban landoltak a kempingben. A közel fél napos út megtétele után mindenkinek szüksége volt a pihenésre a hétvége kezdése előtt, hogy mindenben segíteni tudja a versenyzők dolgát.
Szombaton 8 órakor elkezdődött a pályák nézegetése, a nehézségi szintek és az ellenfelek tehetségének felmérése, és persze a pályák teljesítése. Dél körül az idő kicsivel melegebb lett, így a cementbányában az átlaghőmérséklet 40°C körül volt. Ez a várakozó versenyautón való napozáshoz tökéletes volt, a versenyzőknek viszont egy kicsit megnehezítette a dolgát. Az ebédszünet alatt felváltva volt zárva a pályák fele 1-1 órára, ez alatt a versenyzők is magukba szívhattak egy kis energiát délutánra, és elláthatták egymást újabb tanácsokkal. A pályák este 6-ig voltak nyitva, ez kisebb fejtörést okozott a Magyar Sziszi – Kovács Krisztián párosnak, ugyanis az utolsó negyed órában még 2 pályájuk teljesítetlen volt, a sor pedig nagyon nem akart fogyni előttük, de végül sikeresen megoldották ezt a helyzetet is. A pályák teljesítése után lassan mindenki eljutott a pár km-rel arrébb lévő tömegzuhanyzókig, majd este a magyar táborban egy közös beszélgetés vette kezdetét az aznapi versenyzés értékelésével. Ezzel egy időben elkezdett esni az eső, illetve lehűlt pár fokot a levegő, így a testhőmérséklet növelése érdekében előkerültek a jól bevált ”doppingszerek”. Az éjszakába nyúló lazítás meghozta a gyümölcsét, vasárnap ugyanis az előző napon megszerzett helyezéseket többeknek sikerült megtartani, de volt, aki javítani is tudott rajta.
Vasárnap délelőtt az időjárás változott, már 9-10 óra körül elkezdett esni az eső. Ez nem feltétlenül volt előnyös a talajszerkezetet tekintve, egy originalos pályán például találtunk több méter hosszan egy jó fél méteres dagonyát is. Ez a nap sajnos már nem alakult olyan kedvezően, mint az első, ugyanis a nap végére csak 3 versenyzőpárosunk maradt, akinek az összes szekciót sikerült teljesítenie. Bár az eredményeket már a kihirdetés előtt 1 órával kifüggesztették, még így is ért minket egy nagyon kellemes meglepetés a színpadon. Eigner Mihály és Grünwald Pál megszerezte 2. európa bajnoki címét originalban. A meglepetés viszont csak ezután következett: Magyar Sziszi és Kovács Krisztián a papírok szerint a 2. helyen végzett, viszon a színpadon más kapta a 2. helyért járó díjat, így még az utolsó utáni pillanatban is sikerült még emlékezetesebbé tenniük az eredményhirdetést. Sziszi és Pippo ezzel először nyerték el a bajnoki címet, valamint megszerezték az 1. promodis európa bajnoki címet a magyaroknak.
Bár a bulizás elmaradt, a kis magyar csapat nem hagyta abba az ünneplést. Szép lassan mindenki visszaszállingózott a táborba, a legkitartóbbak pedig újra az éjszakába nyúlóan ünnepelték az újdonsült bajnokokat.
Hétfő reggel esőre ébredtünk, ami megkönnyítette a hazaindulást; érzékeny búcsút vettünk egymástól és ismét nekivágtunk a fél napos út megtételének.
Összegezve az Európa bajnokságot, megérte megtenni a Magyaroroszág-Svájc távolságot. Kevesebben voltunk, mint tavaly, de a jól összeszokott ”mag” összetartott, így hangulatban is hoztuk a megszokott színvonalat. A versenyzők száma is kevesebb volt, viszont annál jobb volt hallani, hogy a magyar himnuszt kétszer is eljátszották az eredményhirdetés alatt. Ezúton is szeretnénk még egyszer gratulálni a bajnokoknak és a résztvevőknek is az elért eredményekért! Legközelebb szeptemberben találkozunk a magyar bajnokság 4. fordulóján, amit már nevezhetünk úgy is, mint a 2013-as olaszországi EB-re való felkészülés 1. futamát.
Lejegyezte: Liza
Lefotózta: Csoki
Szerző: nyesteb | 2012. jún. 9.
Sok jó triálos kis helyen is elfér…
A Zala megyei Pusztaederics minden évben bekerült a versenyhelyszíneink közé, ez idén sem volt másképp. Bár az időjárás közbeszólt, a hétvége mégis jól sikerült, ehhez pedig nagymértékben hozzájárult a helyi erők lelkesedése, segítőkészsége, és az alig 200 fős község vendégszeretete.
A pusztaedericsi helyszínről minden triálosnak két dolog jut eszébe: először is a jellegzetes erdős terület, amiről már tudjuk, hogy versenyzés szempontjából nem tartozik a legkönnyebb terepek közé, néhány része még karók nélkül is eléri a modified kategória szintjét. Ezáltal az erdős terület keményen próbára teszi a sofőrök autó feletti uralmát és persze a járműveket is. A másik jellegzetes ”edericsi specialitás” az esti bulizás; ennek megfelelően már az előkészületek estéjén elkezdtük a hétvégét, így egy laza péntek esti partival hangolódtunk rá a másnapi versenyre.
Szombat reggelre már minden készen állt a kezdésre; a pályák mellett foglalt helyet a fesztiválsátor és a büfé Varga Béla irányításával, így senki sem maradt se éhen, se szomjan.
A szárazságnak köszönhetően (amin még a szombati eső sem tudott javítani) szinte mindenhol por volt, kivéve az újonnan kialakított területen, amivel idén változatosabbá sikerült tenni a pályák terepviszonyait. Varga Jeromosék ugyanis most sem semmittevéssel töltötték a verseny előtti napokat, hanem egy eddig triálozásra nem használt részt tettek ”járhatóvá”, ahol viszont a sár dominált a por helyett.
Míg a szalagokon kívül a környező településekből rengeteg néző ácsorgott, addig a pályákon szintén népes versenyzői mezőny teljesített, sok helyi autóssal. A versenyzők 6 kategóriában vágtak neki a szekcióknak. A Pusztaedericshez köthető fun junior kategóriát ezúttal Lenner Márk nyerte, akinek Varga Béla navigált. A második helyet egy remélhetőleg leendő női versenyző, Varga Laura zsebelte be Varga Jeromossal. A fun kategória most is az originalos pályák könnyített útvonalain teljesített, itt Korpics László és Pika Péter vitte el az aranyat. Originalban az átlaghoz képest sokkal több versenyző vágott neki a pályáknak, közülük ezúttal Sollich György bizonyult a legjobbnak. Standardben a Varga-testvérpár, Jeromos és „multinavigátor” Béla álltak a dobogó tetején.
Ha már a standardnél tartunk, nézzük meg egy kicsit részletesebben a szabályzat szerinti követelményeket, amiknek az autóknak meg kell felelniük! Az originalra vonatkozó előírások természetesen erre a kategóriára is vonatkoznak, emellett viszont több műszaki rendelkezésnek és biztonságtechnikai előírásnak is meg kell felelniük. Kezdjük a gumikkal: 4 gumitípus a megengedett; Pápai-nehéz terep, Ficsór-mud track, Mickey Thompson-Baja Claw és Simex. A keréktárcsa átmérője max 18” lehet, szervó kormánymű felszerelhető. Ellentétben az originallal, standardben első és hátsó diffizár is alkalmazható. Hosszabb rugófelfüggesztő kengyel és rugóemelő pogácsa engedélyezett, a rugók pedig a rugótípus megtartása mellett szabadon változtatható. Ami a lökhárítókat illeti; tartozékaikkal együtt eltávolíthatók. A szélvédő megfelelő feltételek mellett szintén eltávolítható (lásd: szabályzat). Bodylift engedélyezett, a motor cserélhető, valamint a hajtáslánc módosítható.
Visszatérve a kategóriákhoz, következzen a modified! Szoros küzdelmek közepette Krucsó Zoltán és Bartos Julianna állhatott a dobogó legmagasabb fokára. A leglátványosabb szekcióteljesítés Bakos László nevéhez fűződik, aki nem elégedett meg a karókkal, hanem jobbnak látott egy fát is kidönteni a könnyebb haladás érdekében… A promodified kategóriát Magyar Szilárd és Kovács Krisztián nyerte meg, egyre biztosabbá téve ezzel a bajnokságban eddig elért helyezésüket.
A hétvége zárásaként külön kérésre vasárnap szabadedzést tarthatott a fáradhatatlan helyi brigád.
Akár triálozás, akár lazítás szempontjából tekintünk vissza, eredményesnek mondható a hétvége. Köszönet a Varga családnak a területért, az ellátásért és a díjakért, valamint a vendégszerető falubelieknek, akik pár perc alatt még a pénteki ebéd hozzávalóit is megszerezték a pályaépítéssel fáradozó csapatnak!
Lejegyezte: Liza
Lefotózta: MTTE/Csoki
Szerző: nyesteb | 2012. máj. 19.
Szerző: nyesteb | 2012. márc. 31.
Szezonnyitó futam MTTE-módra
A téli szünet után újra előkerültek a karók, táblák, kalapácsok, bírói felszerelések, no meg persze a beporosodott autók, amiket idén először Kerekiben porolhattak le a résztvevők – már amennyire ez egy homokbányában lehetséges…
A 2012-es 4×4 triál bajnokság szezonnyitó futamának helyszíne már hetedszerre adja a terepet a triálozáshoz. Szerencsére a meteorológia sem tudott közbeszólni, így a már előre megrendelt napsütéses időben vághattunk neki az idei év első futamának.
Az előző évekhez képest pár dolgon változtattunk a bajnokság lebonyolítását illetően.
Az előzetes ígéretek alapján a versenyek egy szombati napot vesznek igénybe. Ez többek között azt jelenti, hogy a versenyzőknek a lehető leghamarabb bele kell rázódniuk az autózásba, és a legkevesebb hibapontot összegyűjtve a maximumot kell kihozniuk magukból és az autóikból.
Ami a bírókat illeti, kritikus sasszemeink teljes létszámban jelentek meg – abszolút önkéntes alapon. Ennek két okból is örültünk; egyrészt a több szem többet lát-elmélet kamatoztatása, másrészt a családiasabb hangulat miatt.
Térjünk át a főszereplőkre! A nevezők létszáma a szokásos volt és arányosan oszlottak el a kategóriákban – kiélezetté téve ezzel a versenyzést. A 0ft-os nevezési díj több mint 50 nevezőt jelenthetett volna a legendás helyszínen. Ennek ellenére versenyzőinken kívül 37db terepjárót számoltunk össze, amiknek sofőrjeik testben és lélekben is ott voltak, de a bátorságuk még valahol otthon maradhatott az autóalkatrészek között…
De koncentráljunk a mi versenyzőinkre! Először is szeretnénk megköszönni az ő hozzájárulásaikat az idei első futam megrendezéséhez! A látványos szekcióteljesítések megmaradtak, de azért új dolgok is történtek. Magyar Szilárd új autóján például még meg sem száradt a festék, de már a versenypályákon találta magát. Füzesréti Bálint visszaült a bal egybe, és újra átadta magát a modis szekciók rejtelmeinek. Ezzel egy időbe több kategóriában is trónfosztás történt – modiban Ottling Tamás, promodiban pedig Magyar Róbert állhatott a dobogó tetejére. Női sofőr ez alkalommal nem vett részt a versenyen, viszont 4 autóban is a női navigátorok logikája segítette a szekciók teljesítését.
A verseny ugyanúgy zajlott, mint egy szokásos hétvégi triál, csak most egy napba tömörítettük a szekciók teljesítését és az eredményhirdetést is. A versenyzőknél így már ebédszünetben elindult a matekozás és az új stratégia kidolgozása, hogy a délutáni szekciók teljesítése közben a legjobb eredményeket produkálva megfélemlítsék ellenfeleiket.
Lessünk bele a triál szakmai oldalába és tekintsük át egy kicsit a kategóriákat! A versenykiírásból idézve: „A terepjáró-triál négy kerék meghajtású terepjáró-autók ügyességi versenye egy lezárt útvonalon. A rövidtávú, terep-specifikusan kialakított ügyességi verseny célja annak kipróbálása, mérése, hogy milyen mértékű a terepjáró-vezetési tudás illetve a terepjáró feletti uralom.” Az autókat 5+1 kategóriába soroljuk be a műszaki rendelkezések alapján: original+fun, standard, modified, promodified és prototype. Ha valaki már nem csak kacérkodik a versenyzés gondolatával, hanem nevezni is szeretne, akkor kezdésként legjobb ezt az original kategóriában megtennie, hiszen pályái majdnem a legkönnyebben teljesíthetőek. A műszaki szabályzat szerint a bukócső már originalban is kötelező biztonságtechnikai felszerelése az autónak. További előírás még a minimum 3 pontos biztonsági öv, a bukósisak és az overáll használata a sofőrnek és a navigátornak egyaránt. Technikai szempontból lényeges, hogy az első differenciálzárat csak a versenyautó gyári tartozékaként lehet használni, de a hátsó diffizár utólag is beszerelhető. Az original kategória nehézségi szintje a felsőbb kategóriákhoz képest könnyebbnek mondható, de tartogat kellemes és kellemetlen meglepetéseket is. Ha valaki ezt elsőre nehéznek találja, akkor a fun kategóriában lehetősége van utcai rendszámos autója kipróbálására. Természetesen itt is kötelező a bukósisak és a biztonsági öv használata, valamint a kategória nevezői segítségre számíthatnak a pályabíróktól és a többi kategória versenyzőitől is.
A visszajelzések és az ott eltöltött nap alapján a március 31-i szezonnyitó futamunk meglehetősen jól sikerült és nagyon jó hangulatban telt. Látjuk, hogy kik azok a versenyzők, akik komolyan gondolják a triálozást, tettek és tesznek a versenyek megvalósításért.
A következő alkalommal Somogybabodon találkozunk május 19-én, egy héttel a 26. Nemzetközi Off-Road Fesztivál előtt, ahol természetesen a triál is helyet foglal, így ha szeretnél bemelegíteni a fesztiválra, egy héttel előtte megteheted ugyanazon a helyszínen!
Lejegyezte: Liza
Lefotózta: MTTE
Szerző: nyesteb | 2011. okt. 1.
Zárófutam és díjkiosztó
A 2011-es bajnokság záró futamát a Veszprémhez közeli Hajmáskéren rendeztük meg. A helyszín kiválasztásakor több szempontot is figyelembe vettünk; kis mértékben befolyásolta az időjárás, nagyobb mértékben pedig a terület adottságai és múltja – Hajmáskéren ugyanis már nem egy verseny volt, és a 2005-ös Európa Bajnokság helyszíneként is szolgált. Az időjárás nagyon kedvező volt, sőt – ahhoz képest, hogy október eleje volt, inkább augusztusi meleg és napsütés árasztotta el a pályákat.
Mindenki nagy örömére szombat reggelre egy népes mezőny sorakozott fel; mind a nézők, mind a versenyzők terén. A pályák talán a szokásos nehézségi szint fölé is emelkedtek – ahogy ezt az egészségügyi problémáinkat ellátó fiatal egyén is megállapította. Persze nem történt semmilyen baleset, így csak a vasárnap reggelre megfáradt arcokat és egy kocsiajtóhoz csípett ujjat kellett ápolnia.
A hétvége folyamán mindegyik kategóriában megvolt a sajátos küzdelem. Az amatőr Fun kategóriában 6 versenyző mérkőzött meg. Original-ban Kovács József kitartóan küzdött és próbált feljebb jutni – ahogy Kónya János is próbálta megelőzni a tavalyi bajnokot, Eigner Mihályt, aki viszont keményen állta a sarat és maga mögé utasítva a többieket újabb 1. helyet zsebelt be. Standard-ben a Varga-testvérpár, Jeromos és Béla állhatott a dobogó legfelső fokára (ahogy idén legtöbbször) – megelőzve ezzel a tavalyi bajnokot, Takács Jánost és Takács Attilát. Modified kategóriában a már megszokott küzdelem zajlott az 1. helyért, ám ebbe most beszállt egy régi-új versenyző Hartung Balázs, és navigátora, Szabó Lajos, aki szintén öreg versenyző, de még öregebb navigátor. A ”nagyok” kategóriájában, ProModified-ban a srácok leírhatatlan dolgokat műveltek, és ismét kiélezett küzdelmet folytattak. A hétvégén akár ”no comment” kategóriásoknak is keresztelhettük volna őket, ugyanis a pályán és azon kívül is rendesen kitettek magukért a srácok – ahogy a többi kategória versenyzői is, csak 1-2 fokkal finomabban. A különböző külső hatások senkiben nem okoztak testi vagy lelki sérülést, csak a sorrendet változtatták meg a hétvége végére; Hajdu Róbert és Fábián Renáta elorozták az első helyett a többiek elől.
A fergeteges hangulathoz hozzájárult a kedvező időjárás, a népes mezőny és nem utolsó sorban a szombati buli is. Ez is azt bizonyítja, hogy az éves díjkiosztás során Hajmáskér jogosan nyerte el a Legjobb Helyszínért járó vándorkupát. Original-ban Eigner Mihály megvédte a bajnoki címét, a 2. és a 3. helyezést viszont nagyon kevés választotta el egymástól. Varga Jeromosék megnyerték a Standard kategóriát – maguk mögé utasítva ezzel a tavalyi címvédőt. Őri Attila és Katona Vilmos az ”újak” lendületével megszerezték a Modified bajnoki címet. A tavalyi ProModified-os bajnok, Boros Csaba megőrizte az 1. helyet – annak ellenére, hogy sokan pályáztak rá jó esélyekkel. Idén útjára indítottunk egy másik vándorkupát Master of Trial néven, amit a hozzáállás, a kitartás és az elért eredmények alapján ítélünk oda, első tulajdonosa pedig Boros Csaba lett. 3 különdíj is kiosztásra került; Kárpáti Roland és Richter Zsolt a kitartó versenyzésért, Őri Attiláék pedig a kitartó, helytálló küzdésért kaptak díjat, valamint a fotósunk által felajánlott különdíjat is Őri Attiláék nyerték meg – egy plakátot az év leglátványosabb szekcióteljesítés egy pillanatáról. Mindenkinek gratulálunk!
Szeretnénk megköszönni a pályabírók és a szervezők egész éves munkáját és segítségét – lehetővé téve ezzel a bajnokság minden fordulójának megrendezését! Köszönet a versenyzőknek, akik végig kitartóan küzdöttek! Várunk mindenkit jövőre is, a megszokott arcokat, és az újakat is, akik kedvet kaptak a triálozáshoz!
Lejegyezte: Liza
Lefotózta: MTTE
